Vélemények

Visszajelzések a táborról:

Az idei nyárnak úgy indultam Neki, hogy csak akkor megyek el nyaralni ha akad egy különleges lehetőség, egy olyan ahol igazán ki tudok kapcsolódni és feltöltődve érkezhetek újra haza. És az élet meghozta, elkövetkezett a várva várt nyaralás, a lelki elvonulás...........Az, hogy milyen volt, arról nem tudok írni, mert az már a múlt, és ez az egyik legfontosabb amit tanultam. Csak és kizárólag arról tudok beszámolni, hogy ez mennyire megváltoztatta a jelenemet, a magamhoz és a környezetemhez kötődő viszonyomat. Egy olyan szemléletváltás történt az életemben melynek köszönhetően igazán jól érzem magam az életemben és a mindenféle kuszaságok megoldódni látszódnak. Persze ezen dolgozni kell, és nap mint nap tanulni és MEGÉLNI A PILLANATOT, jót is rosszat is.  Ajánlom mindenkinek, kiváló recept.
És utóiratként hálás vagyok annak a közösségnek melynek így tagja lehetek és, hogy igazán értékes embereket ismerhettem meg.

Köszönettel: Orsi

Félelmeim voltak azzal kapcsolatban,hogy milyen hatékonyan lehet a kényes ügyeket csoportban megoldani,de a Csapat napról-napra egyre jobban összekovácsolódott,így ezen kételyem gyorsan szertefoszlott :)
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy, ha megadatik,éljen a Lehetőséggel,mert nem töltöttem még sosem ilyen hasznosan el egy hetet, miközben nagyon jól éreztem magam!
Ezért nagyon hálás vagyok a Szervezőknek és a Résztvevőknek!

Üdv: Gyula

Szia Zoli!
Igaz, már MOST vagyunk a JELEN-ben, de még mindig nagyon szívesen és jó érzéssel gondolok az orebici tanfolyamra, illetve inkább kirándulásra. Érdeklődéssel vártam, a velem való terápiás találkozások után,  miután olvastam a tematikát, hogy azt a sok mindent, hogy fogom megérteni? Na, ott és akkor nem mindent sikerült, de annyira "megfertőztél", hogy amit nem értettem, később átbeszéltük (úgy tanul a gyerek, ha kérdez :) )
Nagyon jól felkészült (így egyben) szakember, mester (igen, Mester) előadásait hallgattuk. Zoli, most nem "pedálozok", de tényleg alapos, szerteágazó, minden apró részletet feltáró közös beszélgetéseket hoztál ki belőlünk. Mindenkinek természetes volt, hogy hozzászóljon, a saját problémáit elmondja, nem volt tabu téma, valahogy senkit sem feszélyezett, hogy a többiek is hallják. (Valahol mindannyian valamilyen módon "sérültek" vagyunk,voltunk) Mindenre kaptunk választ, ha más vélemény volt, tiszteletben tartottad, vagy felnyitottad a szemünket. Nekem régen ez a téma misztikum volt és szkeptikus voltam vele szemben. Mára ez teljesen megváltozott (az igazsághoz tartozik, hogy Klári már régóta "taposta" a hozzá vezető utat). De ez a tanfolyamon teljesedett ki nálam.  Most már teljesen megváltozott a gondolkodásom, a környezetemhez ( mondhatom, a világhoz) és MAGAMHOZ való viszonyom. Biztosan meginogok néha, de megnyugtat,
hogy Rád számíthatok és bármikor helyreteszed az elmémet ( hogy ne akarjon a lelkemen uralkodni)
A tanfolyam sikeréhez persze a környezet és a résztvevők is nagyban hozzájárultak. A háziasszony nagyon igyekezett, nagyobb zökkenők nélkül mentek a dolgok, a szállás tökéletes, a kisváros elbűvölő, az étkek érdekesek és számomra finomak voltak. Jó volt, hogy volt reform- és hagyományos étel is. (Én mindig azt vallom, hogy idegen helyen sosem szabad a hazai ízeket keresni, én mindig alkalmazkodom)
A jóga pedig maga volt a csoda!!!! A másik Mester Andi volt!
Ezzel kapcsolatban van csak egy dolog, ami kicsit visszatetsző volt nekem: a jóga helyszínek kiválasztásának ad hoc-jellege. Talán szerencsésebb lett volna előre feltérképezni a lehetőségeket, úgy a tengerparton, mint a villában, vagy valahol.
Ja, meg a faszén, vagy a faaprítás kérdése......
De a CSAPAT, nos, az tökéletes volt és MOST is az! Nagyon szuper embereket ismertünk meg, igazi családias hangulat volt, figyeltünk egymásra, sokat sétáltunk, beszélgettünk, jókat nevetgéltünk (és ettünk). Sok mindent megtudtunk egymásról, így még jobban megismertük, sőt megkedveltük egymást. Mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy milyen örömmel jöttünk össze a Bortéren, milyen levelezést folytatunk a facebookon ( még én is visszajelentkeztem jó néhány év után) és, hogy már tervezzük, hogy hol találkozzunk újra!
Összegezve, Zoli, sikeres tanfolyamról jöttünk haza, kinyílt lélekkel, felvértezett tudattal és nagyon kellemes emlékekkel! Én csak azt kívánom: Jövőre, Veletek, Felsőtárkányban!
Munkádhoz sok sikert, ehhez pedig sok boldogságot kívánok!

Kata

Szia Zoli!
Útközben amikor mentünk Orebic-re arról beszéltünk, hogy nagyon magas nívót kell azért hozni az előadónak, hogy ilyen Isten háta mögötti helyre lejöttünk. (Semmi kifogás a hellyel.) Azt gondolom, hogy számomra az előadás, a tanfolyam menete kifogástalan volt. Tiszteltem benned, hogy majd 8 órát tudtál egy huztomba beszélni, úgy hogy oda is figyelt az ember. Ne vedd nagyképűségnek, de én azt gondolom magamról, hogy nem úgy mentem a táborba mint egy lelkileg valamiért megsérült ember, de azt gondolom, hogy nagy szükségem volt rá, fel kellett töltődnöm, és ezt megkaptam. Sok mindent tudok én is, de nincs elmélyítve a tudásom, ezért azt mondom, hogy sok érdekes dolgot hallhattam, aminek rengeteg gyakorlati tapasztalása is lehet, hogy az ember figyel rá és gyakorolja. (ebben gyarló vagyok). Tehát mint előadó, és mint téma nekem kiváló volt. Tetszett, hogy elővetted a kiírást amit kaptunk és a szerint haladtál, hiszen ez volt amit kivetítettél és mi vártuk, legalább is én. Nekem személy szerint nagyon bejött az "Edina" nap. Én nagyon szimpatikusnak tartom ezt a lányt, el tudtam fogadni minden szavát, mert tapasztalásból beszélt. Becsülöm azért, hogy készségesen kiszolgált bennünket, főzött, sütött és látszott hogy nem egy elveszett bige, :-) megállja a helyét, de nincs könnyű helyzetben. Jó volt a jóga is, aranyos volt az Andi, nekem nem hiányzott az esti joga oktatás. (Holnaptól járok jógázni, mert nem fájt a derekam.) A szállás kifogástalan volt, szép, rendezett, tiszta. A kajával kapcsolatban voltak fenntartásaim az első napokban a zab miatt, de a harmadik napon már hiányzott, ha hiszed ha nem azóta egy héten legalább 3 napon a reggelink zab, valamilyen formában, általában joghurttal és gyümölccsel. A férjem is megkedvelte.
A társaság számomra nagyon megnyerő csapat volt, egytől-egyig mindenki, nem akarom ragozni, mindenkivel el tudtam beszélgetni, valamilyen hullámhosszot megtaláltunk.
Volt egy megjegyzésem, ami a szervezésre vonatkozott, de így utólag már nincs jelentősége, mert nem is volt az olyan borzasztó dolog, csak én hozzá vagyok szokva ahhoz, mindent ütemterv szerint végzek, a lazaság nem igazán az én oldalam. (pl. nem volt meg hol tornázunk, holott Edina ott lakik)
Ami az ellátásra vonatkozik a következőkre annyit jegyeznék meg, hogy egészségesebb lenne, ha délben lenne egy vendéglői ebéd, és vacsorára valami közösségi vacsora főzés, mert a jobban összehozza az embereket. Ekkor lehetnek játszani valami jópofa közös játékot ami még közelebb hozhatja az embereket egymástól.
Örülök neki, hogy Téged mint embert megismertelek és szeretném ha barátomnak tudhatnálak.
Üdvözlettel: Klári

Szia Zoli!
Milyen volt az Orebic-i tanfolyam, életem legjobb döntése volt. Tavaly augusztusban is voltam egy tanfolyamodon, amin szintén hasznos dolgokat tanultam, de talán most Horvátországban volt bátorságom kinyitni a szívemben azt az ajtót, ami az általam áhított szabadsághoz vezet. A tavalyi tanfolyamon is sokat tanultam és változtam is, de úgy érzem most még nyitottabb voltam és sokkal többet értettem meg. Ezt biztos köszönhetem magamnak, de nagyon sokat segített benne a személyed és a többiek is, akiket megismertem. Hálás vagyok magamnak és a sorsnak, hogy ilyen fantasztikus embereket ismertem meg. Nem túlzok, úgy érzem, hogy Orebic-en egy kincsre találtam rá, amit azóta is őrzök. Úgy gondolom, hogy megint egy lépést léptem előre, lehet, hogy nem ez volt az utolsó, amit a boldog és szabad élet felé tettem, de most már biztosan tudom, hogy ez az én utam és nem fogom magam megerőszakolni, hogy letérjek, nem fogok kompromisszumot kötni és beérni félmegoldásokkal.
A tavalyi tanfolyamon Te és a Nővéred is felébresztettétek bennem a vágyat egy szabad élet után. Mit jelent a szabadság, az hogy önmagam lehetek és nem azon dolgozom, hogy megfeleljek másoknak. (Most írtam egy példát, de hát tudnék még többet is írni.) A tavalyi tanfolyam után azt kezdtem keresni, hogy ezt hogyan valósítsam meg, hogyan oldjam meg azokat a csapdákat, amik visszahúznak, amik talán a rákhoz (állapothoz :-)) vezettek. Mikor jött ez az Orebic-i lehetőség, úgy éreztem, hogy a régi beidegződések bedarálnak, mondtam is Timinek. Fejben tudtam mit kell tenni, de az érzés nem párosult hozzá, a kritikus pillanatokban ösztönösen a régi eszközökhöz nyúltam. Utána rájöttem, hogy mit kellett volna tennem. Ez előrelépés volt, de egy idő után hibáztattam magam, hogy amit mondtál miért nem érzem és miért nem tudom megvalósítani. A mostani tanfolyamon megértettem, hogy egy görcs volt bennem, ami Horvátországban feloldódott, talán túl gyorsan és türelmetlenül akartam egy gyökeres változást, amin dolgozni és érni kell és most már tudom ezt az utat nem tudom és nem is akarom megspórolni. A horvátországi tanfolyamon értettem meg, ami a Békés Harcosban szerepelt, nem a cél, hanem az út tesz boldoggá (lehet, hogy nem pontosan idéztem, de szerintem ez volt a lényege). Most először nemcsak fejben értem ezt, hanem érzés is van mellette, ezt kerestem. :-)
Az utazás az ott töltött idő minden percét élveztem, semmi másra nem koncentráltam csak arra, hogy jól érezzem magam és ez mindenki másnak jó volt. :-)
Hazajöttem a környezetem meglepődött, hogy ki símultam és mennyit változtam. Azóta már jöttek az emberi csapdák és a játékok, amikkel a többiek bűntudatot keltenek bennem, de ennek most már ellenálltam, és igazad van, abban a pillanat éreztem magamban az erőt. Úgy is mondhatnám, hogy az erő velem van. :-)
Szerintem sok dolgot írtam a tanfolyamról és gondolataimról is, én akarom a változást és köszönöm mindazoknak (Magamnak, Neked, Timinek, Katának, Klárinak, Gyulának, Orsinak, Annamarinak, Marikának, a két Andinak és Edinának), akik segítenek, segítettek a változásban. Tudom, hogy el fogok menni még a tanfolyamaidra, hogy megerősítsem magam (ahogy Orebic-en is történt), és egy személyes elbeszélgetéssel kapcsolatban is keresni foglak, hogy tükröt tarts elém. Orebic-en éreztem, hogy egy két esetben kegyetlenül betaláltál. Azért volt kegyetlen, mert én sosem mertem egy-két dolgot bevallani magamnak, amire rámutattál. Igazából nem is mutattál rá, csak nem engedted, hogy a szokott módon kimagyarázzam magam és megindokoljam, hogy miért nem én tehetek arról, hogy rákos lettem és még sok mindent írhatnék. Most már azt is tudom, hogy arról is én tehetek, hogy az életem  MOST jobb legyen. Köszönöm. Edit :-)