Hasnyálmirigy ÉBK

Egy családos női páciensnek 4 közeli hozzátartozó halálát kellett feldolgoznia. Mindegyiknél korábban tudott volt, hogy nem volt remény. Utolsóként keresztapja halt meg, aki megígérte neki, hogy ráhagyja csodaszép antik ládikáját. A nő már előre a helyét is megtalálta a nappaliban.

DHS (Dirk Hamer-szindróma):
Amikor azonban keresztapja végrendeletét kihirdették, végül nővére örökölte ezt a ládát. Ez teljesen váratlan „övön aluli ütés” volt számára, hiszen úgy vélte, hogy ezt a „falatot” (a ládikát) már lenyelte, és most, a már bekebelezettnek vélt ládikát, vissza kellett adnia.

Megnyilvánulás: 
Ettől a DHS-től egy hasnyálmirigy-karcinóma fejlődött ki a páciensnél.

Konfliktustartalom:
Bosszúság a család hozzátartozóival, harc a „falatért”; öröklési-konfliktus.

Biológiai értelmezés:
Megnövelt hasnyálmirigynedv-termeléssel a ládikát talán mégiscsak „megemészteni”.

Ui: Éjjel-nappal azon morfondírozott, hogyan is kaphatná meg mégis nővérétől a ládikát. Azonban maga a nővére is boldog volt, hogy örökölte a ládikát.

Ezzel a problémával és a tovább növekedő, közben diagnosztizált hasnyálmirigyrákkal érkezett meg hozzám és barátaimhoz.

A pácienst az akadémiai orvoslással diagnosztizálták, de utána több „GNM”-gyógyítóhoz fordult. A család négy elhalálozott hozzátartozója közül mindegyik másikra „tapintott rá”. Ezeknek „valós konfliktusoknak” kell lenniük, csak a jelentéktelen ládikára nem gondolt egyikük sem. Hiszen az oly nagyon szeretett hozzátartozó elvesztésével összehasonlításban a lényegtelen ládika mellékesnek tűnt. Én rájöttem, hogy csakis egyedül ennek a ládikának az elvesztése az oka annak, hogy ezt teljesen váratlan „övön aluli ütésként” élte meg, csak ez jöhet szóba a DHS okaként. Amint meglett a probléma, tehát a Biológiai Konfliktus, nagyon gyorsan megoldást is találtunk.

Ugyanis úgy adódott, hogy a nővére - akihez egyébként egy nagyon szívélyes viszony fűzte a pácienst - átmenetileg súlyos pénzzavarba került, míg ő jól szituált volt.

Úgy tűnt, hogy a ládika antik értéke max. 8.000,- DEM (akkori német márka) volt. 

A terv így nézett ki.

Következő vasárnap a páciens férjével karöltve meglátogatta nővérét. Ez alkalommal jelentőségteljesen egy 10.000,-DEM-t tartalmazó borítékot tett az asztalra.

Ezután elmesélte nővérének a ládika és a hasnyálmirigyrák történetét. Ekkor felugrott a nővére, miközben a könnyei potyogtak, és a páciens nyakába borulva, könnyeivel küzdve ezt dadogta: „Uram Isten, miért nem mondtad rögtön? Mostantól tiéd a ládika, még ma haza is viheted magaddal, azonnal! Ezt viszont már ő se bírta tovább, és el kezdett bőgni, mint a kastély kutyája, és közben ezt motyogta: „Én is ugyanúgy szeretlek Téged, mint te engem. Tudod, hogy nem vagyok egy irigy ember, de már előre úgy örültem, hogy enyém lesz a láda.  No, jól van, én elfogadom az ajándékod, így megoldódik az én problémám. De most meg kell ígérned, hogy egy szót sem szólsz, erről a hülye borítékról itt az asztalon. Akkor a Te problémád is meg lesz oldva.”

A többi már csak egy szipogás volt.

De most kezdődött a megoldási fázis nehéz szakasza. Szerencsére a páciens nővére nagy lelkesedéssel tanulta a „Germán”-t, így hamarosan ő lett a legszakavatottabb magánorvosa a páciensnek, aki két hónapig nyomta az ágyat, örökké fáradtan a hasnyálmirigy-TBC miatt úgy, hogy a kezét is alig bírta felemelni. Kezdetben magas láza volt. Éjszaka a reggeli órák közelében oly erősen izzadt, hogy kétszer kellett áthúzni az egész ágyat, beleértve a hálóinget is.

Étvágya hamarosan visszatért. Nővére naphosszat ült az ágyánál ápolónőként / orvosként. Teljes egészében elsajátította a „Germán”-t, vigasztalni, motiválni tudta testvérét. És amikor a páciens 4 hónap múlva ismét teljesen egészséges volt, a két testvér még inkább egy szívvé és lélekké kovácsolódott össze.